Az osteochondrosis olyan betegség, amelyet a gerinc degeneratív-dystrophiás elváltozásai kísérnek. Gyakran megfigyelhető a nyaki csigolyák régiójában. Ez a betegség nem az emberi egészségre vonatkozó mondat, a modern orvostudomány könnyen megbirkózik vele. De ismernie kell a nyaki gerinc osteochondrosisának mértékét, kialakulásának okait, tüneteit, valamint a patológia diagnosztizálásának, kezelésének és megelőzésének fő módszereit.
A patológia kialakulását elősegítő tényezők
A csigolyák atrófiás elváltozásai a gerinc ezen részének nagy terhelése, az izomrostok görcsei és a keringési rendszer diszfunkciói következtében alakulnak ki ezen a területen. A porckorongokban előforduló eltérések aktiválják a csont etiológiájú formációinak növekedését, ami az idegszerkezetek becsípődését váltja ki. Az okok a következők lehetnek:
- csavart testtartás vagy gerincferdülés;
- túlsúly;
- inaktív életmód;
- a gerinc fizikai sérülései;
- anyagcserezavarok;
- nagy terhelés a gerincen;
- genetikai hajlam;
- alultápláltság;
- gyakori hipotermia;
- a hát és a nyak izmainak elhúzódó statikus feszültsége.
A patológia kialakulásának kockázatának csökkentése érdekében meg kell próbálnia elkerülni ezeket a tényezőket. Ha ez nem lehetséges, akkor ismerni kell a patológia tüneteit a korai stádiumban történő diagnosztizáláshoz.
A betegség jelei
A patológia egyik legelső és valódi tünete a radikuláris szindróma. A csigolyaközi lemezek szerkezetének növekedése és az idegek összenyomódása következtében alakul ki. A betegnek zsibbad a nyelve, beszéd- és nyelési zavarai vannak, bizsergés a vállában, a kulcscsontjaiban és a szívizomban. A fájdalom kisugározhat a test más részeire, különösen a felső végtagokra és a lapockákra.
A kóros folyamatok gyakori jelei a következők:
- égő érzés, bizsergés a karokban és a hátban;
- mellkasi fájdalom;
- súlyos fülzúgás, látásvesztés;
- fájdalom szindróma mozgás közben;
- időszakos migrén és szédülés;
- a közeli testrészek gyakori zsibbadása.
E tünetek ismeretében megkezdheti a betegség korai diagnosztizálását és a kezelési stratégia kiválasztását. Ez nagymértékben növeli a páciens egészségének teljes helyreállításának esélyét.
A patológia progressziójának fokai és szakaszai
Ez a betegség nagyon alattomos betegség, mivel bizonyos fokú és stádiumú osteochondrosissal rendelkezik. Nagy különbség van köztük, mivel az 1. stádium valójában nem képez tüneteket, és látens módon halad, és a 2. szakaszban a betegség nagyon észrevehető.
Az 1. fokú nyaki régió osteochondrosisával az izomrendszerben szerkezeti zavarok figyelhetők meg a csigolyák közötti tokképződmények károsodása következtében. Ebben az esetben a pácienst időszakos fájdalom, duzzanat és egyes testrészek zsibbadása kínozza). Gyakori a látásvesztés és a pupillák kitágulása is.
A 2. fokú nyaki gerinc osteochondrosisa kicsit veszélyesebb, mint elődje. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a fájdalom éles és kifejezett. A 2. fokú nyaki osteochondrosis ugyanolyan fontos tünetei a gerinc porcos struktúráinak keringési zavarai és a felső végtagok zsibbadása. Oktatásuk jelzés kell legyen a szakember számára a terápia megkezdéséhez. Ezért fontos tudni, hogy mi a második fokú osteochondrosis.
3. fokozatú osteochondrosis jelenlétében ez azt jelenti, hogy a páciensnek súlyos károsodása van az intervertebralis lemezekben, valamint károsodott az agyi keringés. A betegség ezen formáját az inaktív életmód eredményeként figyelik meg. Egyes folyamatok ugyanakkor visszafordíthatatlanokká válnak, és nem alkalmasak terápiára. A 3. fokozatú nyaki osteochondrosis kezelésének prognózisa a legtöbb esetben kedvező, de nem garantálja a beteg teljes gyógyulását.
A 4. fokú osteochondrosis olyan betegség, amely elhanyagolt, dekompenzált formában van. Ebben az esetben a beteg nagyon súlyos gerincszerkezeti károsodást, valamint súlyos agyi érrendszeri elégtelenséget mutat. Ez a fajta patológia veszélyes a beteg életére, ezért éjjel-nappal egészségügyi személyzet felügyelete alatt kell lennie.
Figyelem!A nyaki gerinc osteochondrosisának fokozatos felosztása lehetővé teszi az orvosok számára, hogy a lehető legpontosabban felmérjék a beteg állapotát, és kiválasztják a leghatékonyabb kezelési stratégiát.
A betegség diagnózisa és kezelése
A betegséget különféle műszeres és laboratóriumi módszerekkel diagnosztizálják. Ezek tartalmazzák:
- A vér általános és biokémiai elemzése.
- Röntgen vizsgálat.
- Ultrahangos vizsgálat.
- CT vizsgálat.
- Mágneses rezonancia képalkotás.
Ugyanilyen fontos tényező az orvos szubjektív vizsgálata. Ennek során a szakembernek fel kell derítenie a betegség anamnézisét és a beteg életét. Szemrevételezéssel meg kell vizsgálnia az érintett területet, és meg kell hallgatnia a beteg panaszait.
Az első fokú osteochondrosis és a második fokú osteochondrosis esetén a terápia célja a betegség tüneteinek megszüntetése. A gyógyszereknek enyhíteniük kell a fejfájást, az izomrendszer görcsös állapotait, és stabilizálniuk kell az anyagcsere folyamatokat a csigolyaszerkezetekben. Ebben az esetben az orvos fájdalomcsillapítókat használ. Ugyanakkor tudnia kell, hogyan kell helyesen kezelni a 2. fokú osteochondrosist, hogy a patológia ne lépjen át a következő szakaszba.
A 3. fokú nyaki osteochondrosis kezelése során a neurológus melegítő és gyulladáscsökkentő szereket használhat. Segítenek megbirkózni a patológia súlyosabb megnyilvánulásaival. A betegség utolsó foka tüneti terápiát és betegellátást igényel. Ebben az esetben nagy mennyiségű kábító hatású fájdalomcsillapítót vezetnek be, hogy csökkentsék a személy fájdalmának súlyosságát.
Fontos megjegyezni, hogy a betegség kezelésével csak orvos foglalkozhat, mivel az öngyógyítás súlyos szövődményekhez vezethet.